Halálból fakad az új élet
Avagy az elfelejtett és gyomos Vitéztelepi temető megújult...
2010. június 12. napra, több napos munka után a Kelebia-Vitéztelep (későbbi nevén Négyestelep) egykori szülöttei és mai lakói kiszabadították a természet által visszavett temetőjüket. Felszabadították a dudvás sírkertet, ahol hős katonák és családtagjaik aluszzák örök álmukat, ahol a Szeged-Halas-Szabadka városok környékéről betelepült paraszt-polgárok porait őrzi a hűs föld.
A hőségriadó ellenére a tűző napon dolgozók lenyírták a füvet, elvadult bokrokat írtottak, kapáltak és gereblyéztek.
A temetői nagy corpus megújult, a nagy kereszt újra a kisdomtetőn hirdeti az élet forrását: a Názereti Jézus kereszt halálát.
A Vitéztelep temetője évtizedek óta az enyészet és az egykori település hanyatlásának szimbóluma volt. Az egykor virágzó és mintaszerű paraszt-polgári kultúra megteremtőit úgy érte az 1949-es bolsevik hatalom átvétel, hogy a nemkívánatos magyar emberek táborához sorolták őket. A vitéz-családok szétzavarása után a kuláklisták tetőzték be a népnevében meghírdetett barbár pusztítást.
Köszönet a munkás kezeknek, köszönet a település mai kis létszámra apadt lakóinak a szorgos segítségéért, köszönet a Vitéztelep volt népitanítója, Nikowitz Oszkár tanító bácsi családjának önzetlen munkájáért, köszönet a Vitéztelep másik nagy népi tanítójának, Turcsányi László igazgató úrnak, hogy összegyűjtötte maga köré a jelenlegi és volt vitéztelepieket, s azok leszármazottait: katonákat, tanárokat, helyi közéleti embereket, vállalkozókat, kétkezi dolgozókat, gazdákat, s mind azokat, akiket e föld etetett, itatott, majd tanítóinak köszönhetően emberré nevelt!
v.K.K.